A száztornyú Prága

A lakótársammal, Monikával a múlt hétvégét Prágában töltöttük, ahová a barátnői is jöttek, akik az Erasmus programmal most Budapesten tanulnak.

Pénteken a szállásunk elfoglalása után nyakunkba vettük a várost. A hosteltől körülbelül 100 méterre volt a Moldva folyó, és körülbelül 900 méterre a Károly híd. (Legalábbis a Google Maps szerint.) Lesétáltunk a partra, majd kerestünk egy helyet, ahol ehetünk. Már nagyon éhesek voltunk, így betértünk az első étterembe a környéken, a Svejkbe. Végre kipróbáltam a töltött knedliky-t, lila és fehér káposztával, és csehországi szokásoknak megfelelően sörrel kísértem. Igaz, csak kis sört rendeltem, mert még mindig nem a kedvencem, de igyekszem. :D

A vacsora végeztével sétánkat folytatva átkeltünk a Károly hídon, ahol a múlt heti magyar tömeget felváltotta a lengyel. Megnéztük az Óvárost, andalogtunk, majd betértünk egy Absinth bárba, ahol az ital egyikünknek se tetszett, de a hangulat annál inkább. Itt csatlakozott hozzánk Laci (egy régi ismerősöm) és az ő angol barátja, Tom. Majd ők vezettek kicsit körbe minket este, és beültünk egy olyan szórakozóhelyre, ami tele volt játékgépekkel. Nagyon jól szórakoztunk, de 1 óra körül elindultunk a szállásra, mert tudtuk, hogy másnap kell az energia a városnézéshez.

Másnap reggel megérkeztek a lányok Budapestről. Megkérdeztem őket, hogyan érzik magukat, hogy tetszik nekik Magyarország, és ezt válaszolták: "Lángos, lángos az életünk!" és minden héten legalább egyszer lángost ebédelnek.
Együtt megreggeliztünk, majd meglátogattuk a várat, ami Európa legnagyobb várkomplexumának számít. Nagyon sokan voltak, így elég sokat kellett sorban állnunk, illetve bizonyos részek le voltak zárva a csehek nemzeti ünnepe miatt. Nagy készülődés volt, mert október 28-án ünnepelték Csehszlovákia kikiáltásának 100. évfordulóját.
Az egyik kedvenc részem a várban az Arany utcácska volt, ahol a házak nagyon picik, eredetileg a vár őrzői számára építették. Ma pedig kiállításoknak adnak otthont.
A vár másik különlegessége, a Szent Vitus székesegyház körülbelül 600 évig épült, így a stílusok keverednek benne. Az ablakai lenyűgözőek, egy későbbi információ után (amiről lesz szó a blog végén) pedig még jobban tetszettek.

A következő állomás a John Lennon Fal volt, ami abszolút nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Nagyon népszerű hely, mindenki fotózkodik előtte, nyilván mi se maradtunk ki a jóból. :D

A nap végén elváltunk a lányoktól, ők visszamentek az Erasmusos társaikhoz, mi pedig megmásztuk a Petrin towert, de előtte beültünk egyet kávézni és sütizni, hogy legyen elég energiánk a továbbiakban. A Petrin torony az Eiffel torony kistesója, és az ünnep egyetlen pozitívuma számunkra, hogy emiatt most ingyen felmehettünk. A torony 60 méter magas, és nagyon megéri fellépcsőzni, nem csak azért, mert egy jó kis torna, hanem mert a kilátás is csodálatos.

A nap zárásaként csatlakoztunk a többiekhez a Vencel téren, ahol lézer show volt az ünnep alkalmából a Nemzeti Múzeum homlokzatán, és az ő prágai ismerősük ugyan oda vitt minket, ahová pénteken Laciék. :D

Vasárnap visszasétáltunk a Petrin toronyhoz, mert a souvenír bolt, ahol Monika kinézett magának egy bögrét már zárva volt szombaton, így megkért, hogy menjünk vissza. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, vasárnap Prágában egész nap esett az eső és csupán 3 fok volt. A kis kitérő után megreggeliztünk, majd végigsétáltunk a zsidó negyedben, felkerestük Kafka szobrát is.
Majd megnéztük a Mucha Múzeumot a lányokkal. Nem hallottam róla ezelőtt, vagy csak túlsiklottam rajta, de a lányok mindenáron meg szerették volna nézni. A múzeum és Mucha élettörténete, munkássága magával ragadott. Egy művész, aki igazából mindenhez (is) értett, plakátokat tervezett, festett, ő tervezte az első csehszlovák bankjegyeket, bélyegeket, valamint a Szent Vitus Székesegyház ablakait is, amiről a terveit is láthattuk. Ezután lett még érdekesebb számomra ez a katedrális. Sajnos 1939-ben a Gestapo letartóztatta, nem sokkal később meghalt.