Boldogság

A november ennél jobban nem is indulhatott volna, ugyanis a hosszú hétvégén meglátogatott a családom. 

Nagyon izgatott voltam, nagyon vártam már őket, és szerencsére Zoli is szabadnapos volt, úgyhogy együtt volt a banda. Sütöttem-főztem, meleg étellel vártam a 7 órát utazó kis szeretteimet. Persze mindenki készült valamivel, így minden volt ami szem-szájnak ingere. Főleg olyan, ami az én kedvencem, hiszen a családom egy halom hortobágyi palacsintát hozott, mert tudják, hogy az a kedvencem. Sajnos hortobágyi téren sosem tudok magammal kompromisszumot kötni, annyira szeretem, hogy ha van, akkor azt eszek reggelire, ebédre és vacsorára is, így a látogatásuk után sajnos hamar nyoma veszett a kedvencemnek. Összeültünk a szobámban, és nagy meglepetésemre tortát is kaptam. Az anyukám a kedvenc sütimet tortává alakította, és elhozták ide, hogy közösen is megünnepelhessük a szülinapomat. Erre nem számítottam, és én is vettem egy tortát, így aztán dupla tortás szülinapozást tartottunk, három embernek, ugyanis a jelenlévők 50%-a októberben született. :)

A habzsidőzsi után a családom elfoglalta a szállását, majd együtt útnak indultunk, és megmutattam nekik pár érdekes dolgot Brnoban. Megnéztük a színházat, illetve azt az emlékművet is, ami annak állít emléket, hogy Edisonnak köszönhetően ez volt az első elektromosan megvilágított európai színház. Majd a nap zárásaként elmentünk a kedvenc kis kocsmámba, ahol teszteltünk néhány sört. Sajnos a legnépszerűbb szökőkutat már téliesítették, illetve a nagy ló is le volt zárva a kíváncsiskodóktól, ugyanis már elkezdték építeni a jégkori pályát a karácsonyi vásárra. 

Másnap, szombaton, reggeli után útnak indultunk a nagy brnoi városnézésre, sajnos nem volt napos időnk, de legalább nem esett az eső. Végigsétáltunk a fő utcán, a piacon, a bátrabbak lementek a kapucinusok kriptájába. A főtér után az egyetem főépületét is szemügyre vettük, majd nyilvánvalóan a Spielberk vár következett.

Kicsit hosszúra sikeredett a túra, hiszen mindent meg szerettem volna mutatni a családomnak, remélem nem fáradtak el nagyon. Este pedig a vacsora előtt stílusosan Becherovkával, a cseh itallal koccintottunk. Másnap együtt reggeliztünk, ajándékokat vásároltunk, majd útnak indult a csapat egyik része. Eddig nem éreztem honvágyat, mert tudtam, hogy nem is olyan sok ez az idő, de amikor a családom elindult, és nem sokkal később pedig Zoli is, akkor nagyon honvágyam volt. Alig pár órája mentek el, és máris hiányoztak. A szobám, ami tele volt, hirtelen nagyon üres lett. 

Köszönöm szépen, hogy meglátogattatok! Szeretlek titeket! Hamarosan találkozunk!